Az uniós joggal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy a társasházi ingatlanban található lakás minden tulajdonosa köteles hozzájárulni a közös tulajdonú épületrészek fűtési költségéhez – közölte az Európai Unió Bírósága.
Az Európai Bíróság a 2019. december 5-i EVN Bulgaria Toplofikatsia ítéletében (C-708/17 és C-725/17) egy hőenergia-szolgáltatásról szóló nemzeti jogszabály uniós joggal való összeegyeztethetőségéről határozva kimondta, hogy nem ellentétes a fogyasztók jogairól szóló 2011/83 irányelvvel és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29 irányelvvel az azt előíró nemzeti szabályozás, hogy a távfűtési hálózathoz csatlakoztatott társasházi ingatlanban található lakás tulajdonosai akkor is kötelesek hozzájárulni a közös tulajdonú épületrészek és az ingatlanon belüli hőtermelő berendezés hőenergia-fogyasztásának költségeihez, ha a fűtésszolgáltatást egyénileg nem kérték és lakásukban nem használják – olvasható az Európai Bíróság közleményében.
Ugyanezen szabályozással kapcsolatban a bíróság azt is kimondta, hogy nem ellentétes az energiahatékonyságról szóló 2006/32 irányelvvel és 2012/27 irányelvvel az, ha a fogyasztásra vonatkozó számlákat a társasházi lakások minden egyes tulajdonosa tekintetében az adott lakás fűtött légtérfogatával arányosan állapítják meg.
Mi áll a háttérben?
Az alapügyek hátterében két kereset áll, amelyet társasházi ingatlanokban található lakások tulajdonosainak címeztek, és az ingatlanokon belüli hőtermelő berendezés és közös tulajdonú épületrészek hőenergia-fogyasztására vonatkozó olyan számlák kifizettetése iránt indítottak, amelyek rendezését a tulajdonosok megtagadták. A tulajdonosok álláspontja szerint ugyanis bár az ingatlanuk távfűtési hálózaton keresztüli hőellátását a társasház és a hőenergia-szolgáltató között létrejött szerződés alapján biztosítják, ők egyénileg nem járultak hozzá a távfűtési szolgáltatáshoz, és azt saját lakásukban nem veszik igénybe.
A bíróság a „fogyasztó” 2011/83 irányelv értelmében kimondta, hogy a „fogyasztó” fogalmának hatálya alá tartoznak a távfűtési hálózathoz csatlakozó társasházban található ingatlan tulajdonosai, illetve az ingatlan használatára vonatkozó dologi jog jogosultjai, mint az energiaszolgáltató ügyfelei, amennyiben kereskedelmi vagy szakmai tevékenységben nem érintett, természetes személyeknek minősülnek. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az alapügy tárgyát képező, távfűtési szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések a 2011/83 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében kereskedők és fogyasztók között létrejött szerződések kategóriájába tartoznak.
A bíróság „nem kért értékesítésnek” a 2011/83 irányelv 27. cikke értelmében kifejtette, hogy a társasház épületen belüli hőtermelő berendezésének hőenergia-ellátása, és ebből következően a társasház közös tulajdonú épületrészeinek hőenergia-ellátása, amelyre az ingatlan tulajdonostársi közössége által hozott, a társasháznak a távfűtési hálózathoz való csatlakoztatására irányuló határozat alapján, a nemzeti joggal összhangban kerül sor, nem minősíthető a távfűtés nem kért értékesítésének.
Egyedi, de nem annyira
A bíróság a társasházi ingatlanok hőenergia-fogyasztásának kiszámlázásának módszerével kapcsolatban pedig rámutatott, hogy a 2006/32 irányelvnek megfelelően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy – többek között a villamos energia és a távfűtés területén – a végső fogyasztók olyan egyedi fogyasztásmérőkhöz jussanak, amelyek pontosan tükrözik a tényleges energiafogyasztásukat. A bíróság ugyanakkor úgy vélte, hogy az nehezen elképzelhető, hogy a társasházi ingatlanok fűtésszámláit, különösen az épületen belüli hőtermelő berendezést és a közös tulajdonú épületrészeket érintő fűtésszámlákat teljes mértékben egyénre tudják szabni, tekintettel arra, hogy az ilyen ingatlanokban található lakások a hő szempontjából nem függetlenek egymástól, mivel a hő cirkulál a fűtött és a kevésbé vagy egyáltalán nem fűtött helyiségek között.
A bíróság emiatt arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel arra, hogy a társasházi ingatlanok hőenergia-fogyasztására vonatkozóan alkalmazott számítási módszert illetően a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, a 2006/32 és 2012/27 irányelvvel nem ellentétes, ha az ilyen ingatlan épületen belüli hőtermelő berendezése által leadott hő kiszámítására vonatkozó módszer az egyes lakások fűtött légtérfogatával arányos meghatározást alkalmazza.
Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a bíróság elé. Az Európai bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet az Európai Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.
Forrás: https://nrgreport.com/cikk/2019/12/06/tarsashazban-lakik-fontos-ugyben-dontott-az-europai-birosag
