Szeptembertől az áramszolgáltatóknak már engedélyezniük kell az úgynevezett társasházi energiaközösségek napelem-telepítési igényeit is, erre egy januártól hatályban lévő jogszabály kötelezi őket. Az energiaközösségek jogi bevezetése azért fontos változás, mert gyakorlatilag ennek hiánya okozta eddig azt, hogy a családi házakhoz képest a társasházak tetején napelemek csak elvétve jelentek meg.
Eddig ugyanis a tetőre szerelt panelekből nyert áramot csak egyetlen fogyasztásmérőre lehetett rákötni, ez pedig a gyakorlatban azt jelentette, hogy
- vagy az összes lakónak kellett volna közösen beruháznia, és az áramot csak a közös villanyszámla csökkentésére (lift, közös helyiségek világítása és hasonlók) tudták felhasználni;
- vagy egy lakónak kellett volna 75 százalékos támogatottságot szereznie a lakóközösségtől ahhoz, hogy ő egyedül a közös tetőre saját napelemet telepítsen, lényegében létrehozva ezzel a saját kis családi házát az épületen belül.
Nem nagy meglepetés, hogy ezek közül egyik sem volt vonzó vagy problémamentesen járható út.
Mostantól azonban a lakók közösen telepíthetnek egy rendszert a tetőre úgy, hogy az abból származó áramot egymás között elosztják, közösen felhasználják, és nem csak a közös helyiségekben. Leegyszerűsítve ezt jelenti az energiaközösségek megjelenése.
Hely a tetőn
A társasházak három felhasználási megoldás közül választhatnak, de ezek közül az egyik már az induláskor meglehetősen életszerűtlennek tűnik (ezért alább csak röviden ismertetjük, a jobbnak tűnő másik két választásra pedig a cikk végén adunk ötletet).
A nem túl vonzó megoldás hivatalos neve „diszkontált rendszerhasználati díj visszatérítés”, ami azt takarja, hogy a társasház által megtermelt áramot a ház közösen elhasználja, és az erre a mennyiségre számolt rendszerhasználati díj egy bizonyos részét az energiaközösség (tehát nem a lakók, hanem a társasház) visszakapja, várhatóan évente egyszer.
Ez az esetek döntő részében valószínűleg csak nagyon kevés pénzt fog jelenteni, mert egy tipikus társasházi tetőn messze nincs annyi hely, amelyre felférne annyi napelem, hogy a lakók és a ház áramfogyasztását érdemben lefedje.
„Egy tízemeletes panelnél lépcsőházanként lehet 30-40 lakás, a tetőn pedig csak annyi hely van, hogy a lépcsőházi lift áramigényét ki lehet vele termelni” – hoz példát Kovács István, az A1 Solar Kft. szakértője.
Ebből látszik, hogy ez a diszkont modell várhatóan miért nem lesz vonzó. Ha ugyanis a ház áramfelhasználásának 5-10 százalékát a napelem megtermeli, az már elég jó eredmény, de ennek a kis mennyiségnek csak a rendszerhasználati díj részéből lehet egy kisebb részt jóváírni a szolgáltatónál. Ez többnyire nagyon kis összeg lesz.
Amikor matekozni kell
Sokkal életszerűbbnek tűnik a másik elszámolási megoldás, amelynek rögtön két változata is megjelent. Ezt „társasházi megosztási hozzárendelési modellnek” nevezik, és van statikus, illetve dinamikus változata.
Statikus módban a lakók az energiaközösségük alapításakor megállapodnak abban, hogy a napelemek által termelt áramot hogyan fogják elosztani egymás között. Bármilyen szempont szerint megállapodhatnak, a közműcégeket az alku alapja nem érdekli, csak a végeredmény. Mondhatják például a lakók, hogy a lakások alapterülete vagy a lakásban élők száma alapján arányosan dobják szét egymás között ezeket az „áramkvótákat”, de megállapodhatnak egyszerűen egyenlő arányban is, a lényeg az, hogy ezt jelezniük kell a közműcégnek.
Egy egyszerű példával élve: ha egy tízlakásos társasházban úgy döntenek, hogy tíz egyenlő kvótát hoznak létre, akkor az adott hónapban megtermelt napelemes áram mennyiségéből minden lakás legfeljebb 10 százalékot írhat jóvá a villanyszámlájában.
Azt persze csak utólag lehet majd tudni, hogy az adott hónapban mindez melyik lakásnak mekkora villanyszámla-csökkenést hoz, mert csak a hónap végén derül ki, hogy mennyi áramot termelt az adott 30-31 napban a napelem, illetve ebből mennyit használt el azonnal a ház, és ha még ezen felül volt maradék, akkor abból melyik lakás mennyit vételezett. (Ha pedig még e fölött is maradt áram, akkor azt betáplálta a rendszer a közműhálózatba.)
Példánknál maradva: ha az utólagos elszámolásnál kiderül, hogy egy lakás csak a napelemes termelés 8 százalékát használta el, akkor csak ezzel a mennyiséggel, vagyis az aktuális havi termelés 8 százalékával csökkentheti a villanyszámláját.
Ha viszont egy másik lakásban ugyanezen idő alatt 12 százalékot használtak el a napelemből érkező áramból, akkor ők csak 10 százaléknyi mennyiséggel csökkenthetik a saját villanyszámlájukat, hiszen 10 százalék a kvóta maximuma.
Ennek alapján tehát a mindenkori napelemes termeléstől, az elosztási arányoktól és persze attól is függ majd a villanyszámla-csökkentés mértéke, hogy az adott lakások összességében mennyit fogyasztanak.
Érdekes eredmények jöhetnek ki, hiszen adott esetben egy nagyfogyasztó lakásnak még a kvóta maximális kihasználása is arányaiban kevesebb előnyt hozhat, mint egy kisfogyasztónak a rá vonatkozó kvóta alatti mennyiség. Az elosztás módjánál tehát a lakóközösségnek bölcs egyezségre kell majd jutnia, hogy mindenki igazságosnak érezze az alkut.
Visszatérve a példánkban szereplő egyenlő kvóta túllépésére, érdemes azt is végiggondolni, hogy hiába használta fel egy lakás a napelemes áram 12 százalékát egy hónapban, a villanyszámláját akkor is csak 10 százaléknyi mennyiséggel tudta csökkenteni. A 2 százalékért pedig ki kellett fizetnie az aktuális áramdíjat annak ellenére is, hogy azok a kilowattórák nem is a közműhálózatról, hanem közvetlenül a tetőről érkeztek hozzá.
A fentiekből látszik, hogy a pontos elszámoláshoz ismerni kell az egyedi fogyasztási adatokat, vagyis a házban a napelemek telepítése előtt az összes villanyórát (az egyes háztartásokét és a ház külön mérőjét is) ki kell cserélni, ennek költsége jelenleg (darabonként) 30-40 ezer forint körül van.
Érdekes helyzetek
A statikus helyett a ház választhat úgynevezett dinamikus elszámolási modellt is. Ebben az esetben nem kell előre megegyezni a kvótákról, hanem hó végén mindenki annyival csökkentheti a villanyszámláját, amennyi napelemes áramot elhasznált.
Ezt leginkább akkor érezhetik igazságos elosztásnak a lakók, ha nagyjából egyforma méretűek a lakások, és a fogyasztási szokások is hasonlóak, hiszen ilyenkor a megtermelt áram nagyjából egyforma előnyöket hoz majd mindenkinek, viszont nem kell a százalékos arányokról és a megosztás alapjáról egyeztetni, adott esetben vitázni.
Kovács Istvánék szerint a statikus és a dinamikus modell egyaránt érdekelheti a társasházakat, a választás pedig az egyedi adottságoktól és a fogyasztói szokásoktól függ. Amennyiben pedig a ház lakói elégedetlenek a saját választásukkal, akkor minden évfordulón módosíthatják a statikus modellben alkalmazott megosztási arányokat, vagy áttérhetnek a dinamikus modellre is.
A változtatás lehetősége azért is lehet fontos, mert a házban idővel cserélődhetnek a lakók, de hosszabb távon az ott élők áramfogyasztási szokásai is alaposan megváltozhatnak, ehhez pedig érdemes alkalmazkodni.
A jogszabályi módosítások után egyébként már nem kell a lakók 75 százalékának a beleegyezése a napelem tetőre helyezéséhez, az arányt levitték egyszerű többségre, azaz 50 százalék plusz egy szavazatra.
Azok a lakók, akik szeretnének napelemet a fenti elszámolási szabályok alapján, nyilván támogatni fogják az elhelyezés lehetőségét. Lehetnek azonban olyan lakók is, akik nem kívánnak beszállni a napelembe, náluk az lesz a kérdés, hogy ennek ellenére is hozzájárulnak-e a tetőn való elhelyezéshez. Ők ugyanis nem vesznek részt a napelemek finanszírozásban, de nem is csökkenthetik a villanyszámlájukat, és kérdés, hogy így ellenzik vagy támogatják-e a telepítést.
Érdekes helyzetek akkor alakulhatnak ki, ha a lakóknak csak nem sokkal több mint 50 százaléka egyezik bele a telepítésbe, mert ekkor kérdéses lehet, hogy ők elegen vannak-e ahhoz, hogy a ház finanszírozási kérdéseiben döntsenek. Az ehhez hasonló kérdések azonban már a társasházi működés bonyolult, sokszor egyedi jogi környezetébe visznek.
Az új építésű társasházaknál mindenesetre az A1 Solar előzetes és átlagos számításai szerint
lakásonként 2-300 ezer forint lehet jelenleg a tetőre felférő napelemes rendszerek költsége,
vagyis a mai négyzetméterárakkal számolva a lakások összköltségét ez alig emeli meg.
De mire lehet mindez jó, ha a napelem csak a fogyasztás kis részét fedezi? Kovács Csanád, az A1 Solar szakértője azt mondja, több olyan társasházról is tud, amelyeknél a lakóközösség az alábbi – kiindulási ötletnek mindenképpen érdekes – pénzügyi taktikát gondolta ki:
- Átmenetileg, legfeljebb egy-két évre megnövelik a közös költséget, hogy a napelemes beruházást finanszírozzák.
- A napelemes áram azonnal elkezdi csökkenteni (főleg a ház) villanyszámláját, vagyis itt visszanyerik a megnövekedett közös költség egy részét.
- Az átmeneti időszak után, amikor a kezdeti befektetést már részletekben kifizették, a közös költséget visszacsökkentik az induló összegre.
- Ettől kezdve a kiinduláshoz képest változatlan közös költség mellett fizetnek alacsonyabb villanyszámlát, és az így felszabaduló közös pénzt beteszik a felújítási alapba.
- Mivel a napelemek élettartama legalább 25-30 vagy annál is több év, a kezdeti átmeneti időszak után évtizedekig plusz pénzügyi forrásuk lesz a felújításokra, a közös költség emelése nélkül.
Forrás: https://telex.hu/g7/kozelet/2025/10/08/tarsashaz-napelem-telepites-energiakozosseg-rezsi-felujitas
