Kétségbeesett levelet küldtek szerkesztőségünknek egy józsefvárosi társasház lakói. A patinás épület az egyik legszebb belső térrel rendelkezik a régi, százéves, VIII. kerületi házak közül. Rendezett, tiszta, virágos az udvar, frissen festettek a falak, csillognak az ablakok, rend, csend uralkodik. Aztán eljön az éjszaka és felborul a nyugalom. A lakók állítják: az első emeleten élő szomszédjuk szinte pokollá teszi életüket, a férfihez drogosok, örömlányok járnak be, berúgják az ajtót, hangoskodnak, reggel meg a tisztes polgároknak kell eltakarítaniuk a használt fecskendőket és óvszereket a folyosókról.
- Egy józsefvárosi társasház lakói szenvednek Péter és a drogos, prostituált vendégei miatt
- A rendezett házban éjszaka hangoskodás, randalírozás, reggelre mocsok és használt drogkellékek fogadják a lakókat
- A lakók félnek Pétertől, nem mernek közbeavatkozni, egymás előtt is zárják az ajtót, a rendőrségi segítség kevés
- Péter anyja sem tudja kezelni a helyzetet, a közösség tehetetlen, a rendőrség csak figyelmeztetett, de érdemi változás nincs
A VIII. kerületi társasház lakói nem akarnak úgy élni, hogy félniük kelljen, hogy zárniuk kelljen az ajtókat, hogy ha hallanak valami zajt, felhangosítsák a tévét, mert közbeavatkozni nem mernek. Félnek az első emeleti lakótól, Pétertől, akit az édesanyja Csepelről száműzött a 10 éve meghalt nagymama józsefvárosi lakásába, mert már nem bírt vele és a barátaival. A barátaival, akik nap mint nap, éjszaka és kora hajnalban megjelennek a társasházban, s ha Péter nem nyit nekik ajtót, berúgják azt, mit sem törődve 40 család nyugalmával, álmával.
– Egy éve tart már ez a probléma, s nem kapunk kellő segítséget sem az önkormányzattól, sem a rendőrségtől – panaszkodott a lakók nevében szóló Vincze Zsolt. – Olvastuk, hogy a Blikk már segített ilyen ügyben, ezért fordultunk a szerkesztőséghez. Drogosok járnak be az egyik szomszédhoz, megkeserítik az életünket. Éjjel és hajnalban jönnek Péterhez a betépett és beállt fazonok. Ha nem nyit nekik ajtót, berúgják a kaput, ha nem engedi be őket, ide piszkítanak a folyosóinkra, de több örömlány is ide hozza már a kuncsaftokat Péterhez. Ha nincs itthon vagy nem engedi be őket, a lépcsőházban intézik el az üzletet.
A lakóközösség eddig csendben tűrt, senki nem mert a randalírozókkal szembeszállni, Péter meg nem kommunikál velük, az édesanyjával sem. A lakók többször hívtak rendőrt is, akik bekopogtattak Péterhez, elbeszélgettek vele, majd azt mondták, nem követett el olyan jogsértést, amit most észleltek volna, így elmentek, s csak figyelmeztették, hogy ne zavarja a többi lakó nyugalmát. Ez addig tartott, míg kimentek a házból.
– Az éjszakai forgalomtól nem lehet aludni, pihenni, teljes mértékben felforgatják az egyébként csendes közösség életet. Felfoghatatlan, hogy senki nem csinál semmit – mondta a könnyeivel küszködve a Péter lakása mellett lakó Ilonka. – Én takarítok utánuk minden reggel, mert nem bírom elviselni azt a mocskot, amit itt hagynak: emberi vizelet, ürülék, fecskendő, hányás, használt gumi óvszer, van itt minden. Lehetetlen így élni. Én ismerem Péter édesanyját, de ő sem tud beszélni a fiával, örül, hogy nem az ő életét keseríti meg.
Egy földszinti szomszéd, Ica néni lakására pont rálátni Péteréktől. Az idős asszonynak naponta hozzák az ebédet, már ha eljut hozzá, mert valaki minden második adagot lenyúlja. Általában az ebéd eltűnése után pár másodperccel nyílik Péter lakásának ajtaja… Másnak a házból nem kellene az ebéd.
– Szólni? Ugyan már, mit tehetnék, megveressem magam? Ha hallom, hogy megy az ordítozás, feljebb veszem a tévé hangját, vagyis homokba dugom a fejem, mint a strucc. Tudom, hogy nem ez a normális, de az sem az, amit Péter csinál, hogy egy ember miatt negyvenen élünk terrorban. Mondja, ki segíthetne ebben? Teljesen elkeseredtünk… A férjem 16 éve meghalt, na, ha ő élne, elintézné, de abból meg neki lenne baja utána. Ez a környék száz éve, no, meg a Pál utcai fiúk idejében a főváros legszebb, legnyugodtabb része volt. Most is az lehetne, ha nem lenne a drog.
Péter bezárkózott
Szerettük volna megkérdezni a történtekről Pétert is. A szomszédok szerint otthon volt, az ajtó feletti ablakot sem zárta be, a folyosói lámpája nappal is égett, ez mutatja az utat a vendégeinek. Nem jött ki a kopogásunkra.
Egy józsefvárosi kereskedő, Ancsi már volt szenvedő alanya hasonló drogos sáskajárásnak. Ő a Corvin sétányon jelezte a rendőrségen, hogy a drogosok naponta többször betörték egy társasház kapuját, hogy a lépcsőházat, a pincét használják „lövölde térként”, ahogy a drogos szleng hívja ezeket a házakat.
– Akkor a Blikk cikke segített, mert amikor nyilvánosságot kapott a tehetetlenségünk, másnap megjelentek a járőrök, rájártak a környékbeliekre hetekig, így azok elköltöztek innen. A baj csak az, hogy keresnek másik házat, adják egymásnak a címet, hol lehet egy rúgással bejutni egy házba, hol olyan félősek vagy birka türelműek a lakók, hogy nem mernek rájuk pirítani. Ilyen lehet a józsefvárosi ház is most, de remélem, találnak megoldást, mert a magam példájából tudom, hogy így nem lehet élni.
Pokoli szomszédok
A Blikk megkérdezte a Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóosztályát, hogy az elmúlt hónapokban hány segítségkérés-bejelentés érkezett a Füvészkert utcai házból, azokra hogyan reagált a rendőrség, illetve mit tehetnek a lakók a pokoli szomszédság ellen, s hogyan tud segíteni a rendőrség. Ezt válaszolták:
„Tájékoztatjuk, hogy 2026. január 1-jétől három, a megkeresésének megfeleltethető bejelentés érkezett az adott címről. Egy esetben rongálásról, egy esetben kábítószer használókról szólt a bejelentés. A rendőrök a helyszínen adatgyűjtést, végeztek, bűncselekményre utaló körülményt nem állapítottak meg.
A harmadik esetben a bejelentő a pénztárcája eltűnését jelentette be, amit később majd pontosított, hogy ő veszítette el.
Tájékoztatjuk, hogy a rendőrség minden bejelentésre megteszi a szükséges intézkedéseket, és amennyiben bűncselekményre utaló körülmény merül fel, úgy nyomozást indítanak.”
Forrás: https://www.blikk.hu/aktualis/krimi/lakok-egyutteles-jozsefvaros-tarsashaz-oromlanyok/sy2eh20