„Az, hogy egy ház vékonyvakolatot vagy kerámiaburkolatot kap, pénzügyi kérdés, a gondolkodás azonban nem az – a gondolkodó és a nem (alig) gondolkodó tervezőt ugyanúgy kifizetik/nem fizetik ki a végén. A mi esetünk szerencsés(…)” – a STUDIO KRAFT Építész Műterem tervezte társasházat Dévényi Tamás szavaival adjuk közre.

A képalapú véleménynyilvánítás korában nem lehet eleget beszélni a körülményekről.
Déri Dániel és Pásztor Ádám úgy fogott bele ennek a társasháznak a tervezésébe, hogy a korábban itt állt háznak már csak a hűlt helye volt meg. Az, hogy szép volt-e vagy csúnya, nem tudhatjuk és nem is számított egyáltalán. Fő bűne az lehetett, hogy kicsi volt. A kicsi házaknak már a megboldogult Turányi Gábor idejében is annyira rossz soruk volt errefelé, hogy Gábor tehetetlensége miatt mondott le a II. kerületi tervtanácsi szerepéről.

A fák viszont megmaradtak. Talán az aránylag kis telkekre épült-épülő nagy házak lakásainak eladhatósága lehetett az az érv, ami megmentette őket (tudom, ezeket).
A tervező páros első alapvetése az volt, hogy minden fa megmarad. Ha hozzátesszük azt, hogy ez egy nyeles telek, akkor már alig fontos minden más, ugyanis innen kezdve szinte minden pénzügyi kérdés vagy a tervezők magánügye.
Az, hogy egy ház vékonyvakolatot vagy kerámiaburkolatot kap, pénzügyi kérdés, a gondolkodás azonban nem az – a gondolkodó és a nem (alig) gondolkodó tervezőt ugyanúgy kifizetik/nem fizetik ki a végén.
A mi esetünk szerencsés: éppen annyi pénz volt, hogy okosan sáfárkodva az átlagnál jóval igényesebb épület születhessen, és a tervezők is személyes ügyüknek tekintették a házat.
Az építtető jól mérte fel a helyzetet, azt, hogy mennyit kell befektetnie ahhoz, hogy a legjobb áron tudja eladni a lakásokat. Az, hogy sehol sincs durva hiányérzetünk, de a látványos túltolások is hiányoznak, az anyagi javak egyenletes elköltésének köszönhető. A tervezők ezen tudása közel sem általános!

A nyeles telkek egyetlen előnye, hogy a hasznos terek távolabb kerülnek az utcától. A mi esetünkben erre nagy szükség is van – a Hűvösvölgyi út nagyon zajos. A telek legmagasabb pontja éppen az utca – ebből pedig az következik, hogy az autók elhelyezése egy hosszú és kellemetlen lejtőt kíván, ami nagyon szem előtt lesz, hiszen csak föld alatti gépkocsi-elhelyezés jöhet szóba. A lejtő és a ház főbejáratához vezető gyalogút íves kialakítása menti a menthetőt! Csak a kúszónövények javíthatnak a helyzeten és szerencsére kerülni is fognak ide hamarosan.
A ház alakja, ahhoz képest, hogy a fák jelölték ki az építési helyen belül a valódi építési helyet – szabályos téglalap. Az energiaválság idején kevés ennél bölcsebb alapforma jöhet szóba, rosszabb viszont számtalan.

A bejárat klasszikus helyen, az épület súlypontjában van – sajnos ma már ez sem evidencia, pedig mennyi minden dől el ezzel! A bejárat fölött látszóbeton előtető, nagy üveg a lépcsőpihenőnél – pont annyi, ami egy ekkora ház bejáratát kellően kiemeli. Az üvegajtón át belátunk a lépcsőházba, ahol a harmincas évek U alakú, faburkolatos lakásbejárati zónáját – benne a felvonó ajtajával – a beton fal feketére festése idézi meg. Ebben a jól kidekázott környezetben – minden hiányérzet nélkül. A jól méretezett és elhelyezett kerek tükör az egyetlen dekoratív elem a bejáratnál – pont annyit tágít a téren, amennyi ide dukál.
A lépcsőkorlát azt a szintén, sajnos feledésbe ment alapelvet követi, hogy a lépcső úgy legyen felmosható, hogy ne csurogjon le a korlát mentén a felmosóvíz. Mielőtt legyintene valaki, nem kis dolgok ezek! Szürke, fekete, keményfa és rozsdamentes acél uralja a teret, harmonikusan.
A kétfogatos elrendezés a lépcsőház jó pozíciója miatt okos alaprajzú, arányos és kellő méretű sarokteraszos lakásokat eredményezett. Legfelül egy nagy, a nyeregtetőt kitöltő lakás létesült. Ennek karaktere erősen elüt a lentiekétől. Több terasza, nagy üvegfalai, tetőablakai vannak, de kevésbé szerencsés az alaprajzi elrendezése.
A homlokzatok kötésbe rakott éltégla-alakú, állítottan elhelyezett téglaburkolatot kaptak. A laptégla kellően vastag ahhoz, hogy a sarkokon „magától” létrejöjjön – vágás nélkül – a kötésbe rakás. Az ablakközök a tégla modulját figyelembe veszik, és az ablakmagasság is követi ezt a modult. Az ablakok mellvédmagassága kevesebb a szokásos 90 cm-nél – ez nem csak a csöppségek számára jelent kilátási lehetőséget, de a homlokzat arányait is érdemben javítja. A sarokteraszok ügyesen oldják a nehézkes téglatest alaptömegét. Erre a téglatestre fekszik fel egy háromszög alapú fekvő hasáb, mely rövidebb az épületnél – így alakul ki az egyik tetőterasz. Itt az üvegen kívül a fémlemezé (titáncink) a főszerep, amely illik az alsó tégla-zónához.

A megtervezett kert szűkszavú – ennél többre nemigen lenne lehetőség.
Mint megtudtam, a tervezők nem művezethették folyamatosan az építést. Ehhez képest az összbenyomás jó, de persze pontosan látható, hogy hol és mikor hiányzott nagyon Ádám és Dani. Az OBI-reklám támfalak vagy a gyalogutak bizonytalan kapcsolata az architektúrához ennek köszönhető.

Ha építtető lennék ezt a két fiatalembert folyamatosan foglalkoztatnám! Szerencsére úgy tűnik, hogy a valódi megbízójuk is így van vele!

Dévényi Tamás

Szerk.: Borenich Levente

Forrás: https://epiteszforum.hu/h151-otlakasos-tarsashaz-lipotmezon