A társasházi életvitel sajátossága, hogy bizonyos költségeket közösen, míg más kiadásokat külön viselnek a lakók. Abban az esetben viszont, ha az egyik tulajdonos ennek nem tesz eleget, a teljes lakóközösségnek okoz komoly kellemetlenséget és problémát. Milyen következményei vannak a fizetési késedelemnek? Milyen szankciók alkalmazhatók olyan társasházi tulajdonostárs ellen, aki rendszeresen elmarad a közös költség és a közműdíjak teljesítésével? Kényes és sokakat érintő kérdésekre adjuk meg a válaszokat.

Mikor is beszélhetünk közös költségről?

Ha a 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Társasházi törvény.) szabályozását megtekintjük, a 24. § (1) bekezdéséből az derül ki, hogy „A közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás (a továbbiakban együtt: közös költség) a tulajdonostársakat tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha a szervezeti-működési szabályzat másképp nem rendelkezik.” Ebből a szabályozásból azt állapíthatjuk meg, hogy a közös költség a közös berendezések, illetve közös tulajdonú épületrészek fenntartásának a költsége. Ezt a költség pedig a tulajdonostársakat terheli.

A közös költség esetén a tulajdonos pénzbeli hozzájárulást fizet azért, hogy a társasházközösség rendelkezhessen olyan vagyonnal, mellyel saját költségeit fedezheti. Tulajdonosváltozás esetében az új tulajdonost az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzést követően terhelik a fenntartási, illetve vagyonjuttatási kötelezettségek. Ha egy vagy több tulajdonostárs nem járul hozzá a közös kasszához, az hosszú távon az egész épület működését lehetetleníti el. Gondoljunk csak arra, hogy a legtöbb társasházban ebből a pénzből finanszírozzák a közös képviselőt, gondnokot, takarítót, és fizetik a rezsiszámlákat.

A közös költségre vonatkozó tartozások behajtását elsősorban a szervezeti és működési szabályzat határozza meg. A Társasházi törvény 13. §-ának (2) bekezdése szerint a szervezeti-működési szabályzatnak – e törvény keretei között – tartalmaznia kell a közös tulajdon fenntartására, ezen belül a közös költség viselésére és a költséghátralékok megfizetésére, – felújítási alap képzése esetén az alap felhasználására vonatkozó szabályokat. A gyakorlatban a legtöbb szervezeti és működési szabályzat a tulajdoni hányaddal arányos költségviselést írja elő. Előfordulhat, hogy ettől eltérően, négyzetméter alapon, vagy más képlettel számolnak ott, ahol nem minden lakásnak van minden közműre saját almérője.

Amikor egy tulajdonos nem fizeti a közös költséget

Ha egy tulajdonostárs nem fizeti a közös költséget, a felhalmozott tartozást megjelölő fizetési felszólítást kell küldenie a közös képviselőnek az adós részére. Ebben a stádiumban egy esetleges részletfizetésre irányuló megállapodás mindkét fél részére előnyt jelenthet, a további elmaradások elkerülése végett. Érdemes arra törekedni, hogy a „notórius” nemfizetők is megértsék, végső soron nem csak a házzal, de saját magukkal is kiszúrnak. Hiszen, ha nincsenek almérők felszerelve, a szolgáltatók akár az egész házban felfüggeszthetik például a gázszolgáltatást, hogyha a többi lakó befizetése nem elég a számlák ellentételezésére. Ez pedig végső soron azt eredményezi, hogy sehol nem lesz fűtés, beleértve az érintett lakást is.

A következő megoldást abban az esetben alkalmazhatja a közös képviselő, ha a lakó a felszólítás ellenére sem teljesít. Ilyenkor kezdeményezi a közös költség tartozásának jogi úton való behajtását. Ennek a legegyszerűbb és leghatékonyabb módja a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem. Fontos megemlíteni, hogy a közös költség-hátralékot csak fizetési meghagyás kezdeményezésével lehet behajtani. Azt is csak akkor, ha annak összege nem haladja meg a 3 millió forintot. Ennél nagyobb hátralék esetén már közvetlen perindításra is van lehetőség.

A fizetési meghagyást a kérelem benyújtását követően a Magyar Országos Közjegyzői Kamara egy kijelölt közjegyzője közli az adóssal. Az adósnak el kell döntenie 15 napos határidőn belül, hogy él-e az ellentmondás lehetőségével. Ha az adós nem vitatja a tartozását, a fizetési meghagyás jogerőssé válik. Ezt követően pedig megindítható a tartozó lakó ellen a végrehajtási eljárás. Abban az esetben, ha az érintett vitatja a tartozás fennállását, az eljárás perré alakul. 

Zálogjog

Fontos megemlíteni, hogy a tartozás behajtása érdekében, az adóssal szemben a közös képviselő egy speciálisabb eszközt is alkalmazhat, mely nem más, mint a tulajdonos lakásának/tulajdoni hányadának zálogjoggal való megterhelése. A Társasházi törvény 30. § (1) bekezdése kimondja, hogy a közgyűlés a határozatával a legalább három hónapnak megfelelő közös költség összegének befizetésével hátralékba került tulajdonostárs külön tulajdonának és a hozzá tartozó közös tulajdoni hányadának jelzálogjoggal való megterhelését rendelheti el a hátralék megfizetésének biztosítékául.

Az utóbbi időben a jelzálogjog-bejegyzést a közös képviselők kevésbé preferálják, mert a korábbi, 1997. évi CLVII. törvény 24. § (5) bekezdésének szabályozásával szemben, miszerint ,,A közgyűlés határozata, illetőleg a közös képviselő rendelkezése az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére alkalmas okirat.” a jelenleg hatályos törvény ezt már úgy szabályozza, hogy nem elegendő a közös képviselő egyoldalú nyilatkozata, vagy az ügyvéd által ellenjegyzett teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalt közgyűlési határozat, hanem szükség van a végrehajtó okiratra is a zálogjog földhivatali bejegyeztetéshez. 

A társasház közössége és tagja közötti jogviszonyra a Ptk. szabályait, a Társasházi törvény szabályait, az alapító okirat rendelkezéseit és – ha van ilyen – a szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) rendelkezéseit kell alkalmazni.

Amikor a társasház halmoz fel tartozást

Amennyiben maga a társasház, a lakóközösség halmoz fel tartozást a közműszolgáltatókkal szemben, a jogszabály szerint a közösséget terhelő kötelezettségekért elsődlegesen a társasházközösség, mint relatíve önálló jogalany tartozik felelősséggel. Azaz az adott társasház felel azokért a szerződésekből eredő kötelezettségekért, amelyeket maga a társasház köt meg.

Gyakran hallani, hogy egyes közműszolgáltatók, bizonyos mennyiséget meghaladó tartozásnál, olyan épületek esetén, ahol nincsenek önálló almérők felszerelve, az egész házat leválasztják a hálózatról.

A bírói gyakorlat is rögzíti, hogy a társasház üzemeltetésével kapcsolatos közüzemi szolgáltatásoknak maga a társasház az alanya. Az e szerződésekből eredő igények közvetlenül a tulajdonostársakkal szemben nem érvényesíthetőek (lásd Pfv.IV.21.353/2006/5.).

Ugyanez a lakók közti belső viszonyokban úgy jelenik meg, hogy a Társasházi törvény 3. § (3) bekezdése rögzíti, hogy a közösség egészét terhelő kötelezettség teljesítéséért a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk – vagy a szervezeti-működési szabályzatban ettől eltérően meghatározott mérték – szerint felelnek az egyszerű (sortartásos) kezesség szabályai szerint. Ilyenkor tehát az SZMSZ rendelkezései kiemelten vizsgálandók.

Harmadik személlyel szemben a tulajdonostársaknak a társasházat közvetlenül terhelő kötelezettségekért való helytállására az egyszerű kezesség szabályai az irányadóak. Tehát a szolgáltató a társasház ellen indíthatja a pert elsősorban. Viszont, ha a társasház vagyona nem elegendő a tartozás rendezése, az egyes lakóknak is helyt kell állniuk kezesként. 

A Társasházi törvény 3. § (1) bekezdésben a társasház részére – a közösség egészét érintő ügyekre korlátozva – jogképességet biztosít. Az ilyen kötelezettségek körében pedig a tulajdonostársak felelőssége mögöttes, kezesi felelősség, melyre tekintettel a társasház, mint adós a tulajdonostárssal, mint egyszerű kezessel együtt is perelhető, aki azonban a teljesítést mindaddig megtagadhatja, amíg a főkötelezettől a tartozás behajtható (BH 1994/42. sz. eseti döntés). A tulajdonostárs mindaddig nem köteles fizetni, amíg a társasháztól a követelés közvetlenül behajtható. Rögzíteni kell, hogy a Társasházi törvényben jelölt kezesség a felelősség mértéke tekintetében eltér a Ptk.-beli kezesség szabályaitól, a tulajdonostárs kezesi felelőssége csak a közös tulajdoni hányadára, illetve az SZMSZ-ben meghatározott mértékre terjed ki.

A blogcikk szerzője Dr. Keszte Lilla ügyvéd, az ÜgyvédHázak országos ügyvédi ingatlanközvetítő hálózat tagja.

Forrás: https://tudastar.ingatlan.com/tippek/tarsashazi-dilemma-elmaradt-kozos-koltseg-es-kozmudij/