Sokan valószínűleg már álmukból felkeltve is tudják, hogy – a kormány energiaárakkal kapcsolatos döntése miatt – lakossági fogyasztóként augusztus 1-jétől már csak mérési pontonként évi 2523 kilowattóra áramot és 1729 köbméter gázt fogyaszthatnak a 2014 óta megszokott áron. Míg az áram mérése lakásonként külön órával többnyire megoldott, a központi kazánokkal rendelkező társasházakban rendszerint egy gázóra van.

A rendelet szerint, ha augusztus 15-ig bejelentik a lakások számát, akkor azzal felszorozzák az említett gázmennyiséget. Tehát például ha egy kazán és a hozzá kapcsolódó mérési pont húsz lakást lát el, akkor 34 580 köbméter földgázt használhatnak fel egy évben az eddig megszokott áron a lakók.

Itt kezdődhetnek a viták a társasházakban. Bék Ágnes, a Társasházkezelők Országos Egyesületének elnöke az RTL Klubnak azt mondta, kimaradt a rendeletből, hogyan kéne felosztani a társasházban a fűtési költségeket, ha eltérőek a lakásméretek, és eltérő a fogyasztási szokás, például a fűtési hőmérséklet. Márpedig ez garantáltan így van lényegében minden társasházban.

Magyarországon a lakások három és fél százaléka ilyen központi fűtéssel rendelkező társasházakban található a KSH szerint. Ez 140 ezer lakás, amiből 65 ezer Budapesten van. Ezekből a lakásokból azok számítanak problémásnak, ahol nemcsak kazánból, de gázmérési pontból is csak egy van. A költségek felosztása alapvetően négyzetméter-alapon, vagy – ha vannak erre mérők – az elfogyasztott hőmennyiség alapján történhet, ez azonban csak első pillantásra tűnik mindenki számára megnyugtató megoldásnak.

Ha nem feltételezzük, hogy minden lakónak elég az évi 1729 köbméter – márpedig a magyar lakásállomány műszaki állapota miatt aligha lesz az -, akkor nagyon nem mindegy az ennél hétszer drágább gázár elosztási mechanizmusa. Ha a gázszámlát a lakások alapterületének arányában osztják fel, az kedvezőtlen lesz a kis fogyasztású lakóknak. Ha vannak lakásonkénti hőmennyiségmérők, és ez alapján történik a felosztás, akkor valamivel jobb a helyzet, de a vitákat valószínűleg így sem lehet majd elkerülni. (A rendelet szerint egyébként az 1729 köbméter gáz 59 132 megajoule hőmennyiségnek felel meg.)

Először nézzük a négyzetméter-alapú elszámolást. Mivel a „rezsicsökkentett” és a „lakossági piaci árú” földgáz költsége között a szorzó hétszeres, ha a lakók egy része belefér az 1729 köbméterbe, mások viszont nem, az előbbiek fogják finanszírozni az utóbbiak gázszámlájának egy részét.

Ennek szemléltetésére készítettünk egy nagyon leegyszerűsített társasházi modellt, ahol mindössze két lakás van egy mérési ponton, ezért 3458 köbméter kedvezményes gázuk van. Egyiket sem nagycsalád lakja^*, mindkettőt pontosan ugyanannyi fokra fűtik fel télen, és az energiahatékonysági mutatók is megegyeznek. Az egyik lakás 40 négyzetméteres, és pont 1729 köbméter gázt fogyaszt évente. A másik viszont 80 négyzetméteres, így alapvetően 3458 köbméter a fogyasztása, de a konfliktushelyzet illusztrálása érdekében ezt változó mennyiségként kezeljük. (Ami életszerű is, ha a lakásban élők spórolni akarnak vagy kényszerülnek.)

Az alábbi grafikon egyrészt azt mutatja, hogy hogyan alakulna a gáz átlagára kétlakásos társasházunkban annak függvényében, hogy mennyit fogyasztanak a nagyobb lakásban élők, miközben a másikban pontosan 1729 köbméter fogy. Másrészt azt illusztrálja, hogy – a négyzetméter-alapú elszámolás miatt – milyen dinamikusan nő a kisebbik lakás fűtési költsége még akkor is, ha ott egyáltalán nem változik a fogyasztás – mert a szomszéd lakásé felfele tolja az átlagos árat.

Ha nem változó értékkel, hanem az említett 1729 és 3458 köbméterrel számoltunk, akkor a társasház számlája 5128 köbméter gázt tartalmaz év végén, amiből 3458 köbméter 102 forintba kerül köbméterenként, míg a maradék 747 forintba. A társasházi gáz átlagára ekkor 317 forint lesz, pedig a kis lakás a fogyasztása alapján elvileg ugye 102 forintos gázárra jogosult, és ennyit is fizetne, ha külön gázmérési ponttal rendelkezne. Az ebből adódó különbség éves szinten nem kevesebb mint 371 ezer forint, ennyivel finanszírozzák a kis lakásban élők a szomszédokat, ha négyzetméter-alapú az elszámolás.

Ha vannak lakásonkénti hőmennyiségmérők, és ezen alapul az elszámolás, akkor ennél valószínűleg kevésbé éles a helyzet, de vitákra még mindig bőven adhat okot. Ahogy sok nagy társasházban élőnek ismerős lehet, jelentős különbségek vannak a szélső és a belső lakások fűtési igényei között, szélsőséges esetben még az is előfordulhat, hogy az utóbbiakban élőknek egyáltalán nem kell fűteniük, mert elég hőt kapnak a szomszédoktól. Az „energiavámpírkodást” sok lakóközösségben azzal próbálják megelőzni, csökkenteni, hogy a hőmennyiségmérő mellett a lakás alapterületét, légköbméterét is figyelembe veszik az elszámolásnál, ez viszont most a fenti problémákhoz vezet.

Egy másik módszer az energiavámpírok ellen, hogy valamekkora fűtési hőmennyiséget mindenképpen ki kell fizetni, még akkor is, ha éppen nem használ senki egy adott lakást. (Ez ugyanis értelemszerűen növeli a szomszédok fűtési igényét.) Itt ennek a mennyiségnek a meghatározása lesz az eddiginél sokkal húsba vágóbb kérdés. A feszültséget fokozza, ha vannak fűtött közös terek a társasházban, mert a közös energiafogyasztói elemek miatt még bonyolultabb lesz kibogozni, hogy kinek mennyit kéne fizetnie.

Mivel a társasházak rendszerint amúgy sem mentesek a belső feszültségektől, a rezsirendelet ebbe az amúgy is vitákkal terhelt közegbe egy ketyegő bombát dobott. Ráadásul rendeletben igazán életszerűen ezt nem is lehetne szabályozni, eltérő a kazánok hatásfoka, eltérő a hőveszteség, házon belül is lehet már korszerű nyílászáró és elavult, utcát fűtő megoldás.

Az egyes társasházak kezelhetik csak a problémát, az átlag fölötti méretű, vagyis nagyobb szavazati joggal rendelkezőknek kellene arra szavazni, hogy ők többet fizetnek a ház fűtéséből, esetleg eltérő tarifát használnak a hőmennyiségmérés esetében. Ennek híján a kétségtelenül jó kormányzati szándék – a kevésbé tehetősek, a kisebb fogyasztásúak támogatása – a sematikus megoldás miatt az érintett 140 ezer lakás tulajdonosánál feszültséget, vitát, akár az eredeti céllal ellentétes hatást is kiválthat.

Forrás: https://g7.hu/elet/20220726/a-szomszed-gazszamlajat-is-fizethetik-a-tarsashazi-kis-lakasban-elok/