Társasházi kertfelújítás – nem mondani, csinálni! I. rész

A következő pár bekezdésnyi íráshoz nem is szeretnék hosszadalmas bevezetőt írni, a rövid, élvezetes beszámolónak nem kell reklám. Az azonban megér pár gondolatot, hogy bár sokat látjuk a romos, lehangoló, szürke társasházi belső udvarokat (és gyakran halljuk a panaszokat az áldatlan, rosszkedvű látványról), mégis kevésszer hallani, hogy a helyben lakók a sült galambra várás helyett a kezükbe vették volna az ügyet, és megszépítették volna lakókörnyezetüket. Kifogást mindig lehet találni, a változtatáshoz pénz kell, a fizikai munka nem kapós (pláne szabadidőben, ingyen végezve), a szekértelem nem mindig adott, de mint azt hamarosan olvasni fogják, minden nehézség áthidalható. Pénzt lehet pályázati úton szerezni, a kétkezi munka csak elhatározás és energia kérdése, a szakmai segítség pedig mindig megoldható. Lássunk akkor egy követendő példát, hogy miként kell egy szomorkás, lepusztulóban lévő társasházi belső udvarból kellemes, látványos, vidám teret faragni!

A budapesti Városmajor utca 18. társasház udvarának felújítása

2013-ban találtunk egy jó pályázatot, – a MOL Zöld Udvar pályázatát – ami a társasházak belső udvarainak zöldítésére adott támogatást, és így elhatároztuk mi lakók, hogy teszünk egy próbát. Először a lakók többségének a beleegyezését kellett megszerezni, ami nem volt nehéz, az már sokkal nehezebb volt, hogy olyanokat is találjunk, akik a munkálatokban is részt akarnak venni. A Körülbelül 20 lakásból 4-5-ből jelentkeztek, hogy segítenének, és így vágtunk bele.

Először látványterveket rajzoltunk, még 3D-s tervek is készültek egy építész ismerős segítségével. A pályázaton túljutottunk az első fordulón, utána költségvetést és részletes terveket kellett leadnunk. Nagyon örültünk, amikor januárban kiderült, hogy 500.000,- Ft támogatást nyertünk! Márciusban neki is kezdtünk lehangoló udvarunk felújításának. Először felszedtük a sárga keramit köveket, volt amikor könnyen ment, de sok helyen betonba volt lerakva, itt csákánnyal kellett felbontani a burkolatot. Utána egy pár hétvégén keresztül ástunk, mert a régi esővíz elvezető csövek elöregedtek, azokat műanyag csövekre kellett cserélni, hogy a vízelvezetést megoldjuk. A vízszerelésben egyik lakótársunk szakértelme segített nekünk. Mindeközben lebontottuk a régi kerítést, ami a szomszéd udvartól elválasztott minket, mert nagyon romos állapotban volt már. A kovácsoltvas elemeket kiemeltük, és a talapzatát elbontottuk. Itt zsalukövekből új kerítést építettünk, amit bontott téglával burkoltunk, majd ebbe ültettük bele a régi vaskerítést, amit rozsdaálló festékkel végigfestettünk.

A vízelvezetés megoldása után betemettük az árkokat, a kiásott sziklákból sziklakertet állítottunk össze. A többi felesleges anyagot a hátsó kertbe hordtuk, és a támfal elé raktuk le őket, ahol majd szintén egy szép sziklakert lesz később. Így környezetbarát módon megoldottuk a hulladékok újrahasznosítását, nem kellett konténert rendelnünk, pedig jó pár köbméterről volt szó. Egy ismerős autókereskedés felajánlásából kaptunk egy traktorgumit, ami a kis tavunk keretét adta. Kövekkel kijelöltük először az ágyások és a tó helyét, aztán kiástuk őket. A traktorgumiba fólia került több rétegben, majd a tó szélére helyi kövekből raktunk keretet, amik az udvar felásása során kerültek elő. Az ágyásokat bontott téglákból falaztuk fel. Nagy kaland volt, mert sokan most vettünk először kőműves szerszámokat a kezünkbe, de ennek ellenére egészen jól állnak a falak.

 

Folyt. Köv. …

 

 

Forrás: http://kertesz.blog.hu/2014/10/18/tarsashazi_kertfelujitas_nem_mondani_csinalni

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük