Kiszely Melinda jelmez- és bábtervező már évek óta lelkesen szépíti és gondozza a ma már csodaszép kertet. Vallja, hogy a kert összekovácsolja a benne munkálkodókat. Mert a kertben együtt lenni jó.
Nevezhetjük titkos kertnek, oázisnak, belső udvarnak, egy biztos, a természet bárhová beköszön, az lélekbalzsam az ott élőknek. Az utcáról sokszor alig látni, de olykor mégis sejteti, hogy néhány lépéssel beljebb valami izgalmas, szép látványban lehet részünk.
Felemelő látni, hogy Budapesten is egyre több helyen tapasztalhatjuk, hogy a lakóházak belső udvara szépül. Akad köztük olyan is, amiket a lakók a maguk természetességében érintetlenül hagytak, és olyan is, amit szakértő segítségével alakítottak ki.
Most olyan kertbe nyerhetünk betekintést, amit Kiszely Melinda jelmez- és bábtervező évek óta lelkesen szépít és gondoz.
Mi volt az indíttatás, hogyan alakult ki ez a kert-szerelem?
23 évvel ezelőtt a lakóhelyemtől 15 percnyire egy régi légóhelyiséget béreltem, ahol a civil munkámhoz tároltam a jelmezeimet, textileimet. Az évek során emelkedett a bérleti díj , ezért felajánlották, hogy egy kicsit besegíthetek magamnak a költségek csökkentésébe, ha elvállalom a kert kialakítását, rendezését. Ez volt 13 éve. Az akkori egy “fűnyírás” díjáért csinálom ma is ezt a “szerelemmunkát”.
Kicsit távolabbra tekintve talán elmondhatom azt is, hogy ez egy gyerekkori álom, hiszen egri, városi emeletesházi gyerekként , mindig volt telkünk, ahol kaptam egy darab földecskét, hogy foglaljam el magam. 8 évesen kezdtem el egy sziklakert kialakítását, amiből 12 éves koromra már elég komoly sziklakert lett. Anyukám volt a „főnök” , így a gépészmérnök apukámmal háttérben kellett maradnunk az ötleteinkkel. Természetesen én mindent megjegyeztem, hogy lehetne jobban csinálni a dolgokat és bizony eltelt közel 40 év, mire megvalósíthattam azt a számtalan zseniális ötletet, amit egy józan paraszti ésszel megáldott mérnök ember kitalált. Rejtett öntözőrendszer hulladékokból kialakítva, a növények szintezése, magaságyások és megannyi praktika. Több alkalommal jártam kiállítani iparművészként külföldön, ahol elvarázsoltak a csoda, burjánzó olasz és angol kertek. Talán ezek az élmények, tapasztalatok is segítettek abban, hogy hazai környezetben is megvalósítsam egy-egy szeletét.
Mennyire része az életednek a kert?
Nagyon. Az idő pedig adott, mivel mindig is korán kelő és későn fekvő voltam. Itthon a balkonon meglocsolom a minikertem, megyek a szemben lévő társasházban rendezni egy kisebb kertet, majd átsétálok a másik társasházba a nagyobb területet rendezni, szépíteni. Heti 2 napot tanítok drámát, színjátszást egy nagyszerű gimnáziumba a 10. kerületi Szent Lászlóban, délutántól estig. Emellett színházaknak/ma már csak kisebb társulatoknak tervezek és kivitelezek jelmezeket, de mindig teremtek időt a kertekre.
Ennyi év után már nem kevés tapasztalatod van. Egy elhanyagolt vagy kis kertből, hogyan lesz burjánzó oázis?
Elég kevés a növényekre az anyagi keret, így a lakók hozzák a nőnapi hagymás virágaikat, vagy megmentésre kínálnak fel növényeket. És persze egyik kertből a másikba hordozom és szaporítom a szépségeket. 8-10 éve egyszer. Anno egy millió forint körüli összeget nyertünk pályázaton és akkor egy fantasztikus dolgot valósíthattunk meg: a földutat murvával leszórtuk és a széleit kiköveztük. Kaptam köveket is egy sziklakerthez és akkor nagyon kreatív és együttműködő kertészmérnökök segítettek!
Mennyiben segítenek a ház lakói? Együttműködőek, segítenek?
Az idősebb hölgyek, tisztelet a kivételnek, valamiért nem szeretik a magasra növő fákat, bokrokat. Komoly harcot kell vívni velük, hogy ne vágjuk ki az értékeket, ami hűvöset ad, és fantasztikus madárkáknak otthont. A fiatalok jobban értékelik és ennek nagyon örülök! Sokan azért költöznek ide, mert bár a ház már vagy 100 évesnél is idősebb, de a kert mindenkit elvarázsol. A külföldiek, akik néhány éjszakát töltenek egy-egy kiadó lakásban szintén rácsodálkoznak a kertre. Persze nem ezért csinálom, és nagyon örülnék, ha kialakulna egy olyan apró közösség, akikkel együtt terveznénk, gondoznánk azt, ami egyébként mindannyiunké.
Van kedvenc növényed, fád, bokrod, virágod a kertben?
A kedvencem egy régi, öreg, görbe lonc a kert közepén. Ezt a kincset kell leginkább megvédenem, mert az urbánus hölgyek kardoskodnak a kivágásáért. Ami nem szabályos, annak szerintük nincs helye a ház körül. A földből kiálló gyökere olyan, mint egy mesebeli sárkány amelyik álmában mosolyog. A legújabb büszkeségem az aranyeső bokorra felfutó golgatavirág eső. Fantasztikusan különös és szép látvány. Valójában azonban minden növényt meg tudok csodálni, és ma már nagyon sok van a kertben. A lila akác lugast, a nőszirmot, a tűzliliomot, a rózsákat, a hortenziát, a legényrózsát, a kánát, a margarétát, a pampaféléket, a pozsgásokat vagy bármelyik fát, legyen az a hárs vagy a lonc, szóval mindet szeretem.
Minden zug egy csoda és olykor buzgalmamban vagy művészi hajlamomat kiélve apró tárgyakkal is díszítem.
Időnként programok is vannak a kertben. Ezeket is leginkább te szervezed.
A programokkal óvatosan kell bánnom, de a tanítványaim, vidám, hangos, zseniális középiskolások és egyetemisták szívesen jönnek össze beszélgetni, játszani a nyári szünetben is. A kertben kialakítottam egy bokorkunyhót, ahová befér egy nagy sörasztal, padok, székek és köré vagy 10-15 hűsölni vágyó „vándor”, akár a 40 fok melegben is. Jó dolog, hogy élményteli órákat tölthetünk ebben a zöld környezetben.
Mit üzensz azoknak, akik most gondolkodnak azon, hogy egy kiskertet alakítanának ki, akár egy társasház körül?
Mindenkinek ajánlom, hogy fektessen energiát a természetbe, mert az feltétel nélkül meghálálja! A konditerem helyett a kapálás, ásás nem csak a lelket, hanem a testet is rendben tartja. A legszörnyűbb betegségeknek is gyógyírja lehet, ezt is személyes tapasztalatom mutatja. 2019-ben lettem rákos és amíg sorstársaim a kemó után rosszul voltak, hajuk kihullott, erőtlenül feküdtek, nekem gondoskodnom kellett a kertről. Talán ez is nagyban segítette a gyógyulásomat. Nem is túlzás azt mondani, hogy a már felnőtt két gyermekem és pici unokám mellett negyedikként a kertet szeretem. Persze azt is tudni kell, hogy egy kert gondozása felelősség és viszonylag rendszeres munka. Ha adott egy jó közösség, akkor ezeket a feladatokat szépen meg lehet osztani, és a közös élmények, sikerek még inkább összekovácsolja a kertszépítésben részvevőket. Bízom benne, hogy egyre több ilyen kis csapat alakul a lakóövezetekben. Mert a kertben együtt lenni jó. Ez ügyben is örök optimista és panteista maradok!
Forrás: https://sokszinuvidek.24.hu/kertunk-portank/2023/07/27/tarsashaz-egyedi-kert-kiszely-melinda/
