A társasházak, a közös képviselők működésének, tevékenységének kapcsán rengeteg történetet hallani. Vannak nagyon jó példák és nagyon rosszak is. Dunaújvárosban a József Attila utca 9–11. társasház esetében mindkét esetről beszélhetünk. Vagyis: közel két évtizedig romokban álló lépcsőházakról, elérhetetlen, gyakorlatilag semmit sem tevő közös képviselőről, majd a tulajdonosok „lázadásáról”, példaértékű összefogásáról és meginduló fejlődésről is beszélhetünk.
A társasházat jelenleg egy, a tulajdonosokból álló intézőbizottság „igazgatja” – persze a közgyűlés által megválasztva, annak döntései alapján –, az intézőbizottságot Vaskó Csaba elnököli. Vele beszélgettünk a József Attila 9–11. társaság hányattatott múltjáról, a biztató jelenről és a jövőképről egyaránt.
– 2021 elején történt, hogy az egyik, már nem működő városi szolgáltató levél útján megkereste a társasházban élőket, hogy a társasház akkori közös képviselője hosszú időn keresztül nem fizette a számlákat, és csaknem milliós a tartozásunk. Ekkor kezdődött el a tulajdonosok szervezésében egy összefogás, ami napjainkig tart, és megváltoztatta a társasház életét. A tulajdonosok elsőként arra a következtetésre jutottak, a közös képviselőt meneszteni kell, mivel nem végezte el a feladatát, nem informálta kellőképpen a társasház tulajdonosait a fizetésképtelenségről. A szolgáltatások részben késve vagy egyáltalán nem lettek kifizetve. A tartozások azonban nem csak egy szolgáltatónál tornyosultak folyamatosan, óriási kamat és ügyvédi költségekkel kiegészülve. A tulajdonosok arra kérték a közös képviselőt, sürgősséggel hívjon össze rendkívüli közgyűlést, amin elszámoltathatjuk és visszahívhatjuk. Ettől teljesen elzárkózott. Nem volt más választása a társasháznak, felkértek egy tulajdonostársat, hívja össze a közgyűlést. Ez a társasházi törvényeknek megfelelően 2021 augusztus elején meg is történt. A közgyűlést megtartotta a társasház, és megalakította az intéző- és a számláló bizottságot, és visszahívta a közös képviselőt a pozíciójából. Ezután hosszú pereskedés kezdődött, de minden esetben a társasház nyert. A visszahívott közös képviselő a későbbiekben sem volt partner semmiben. Például abban sem, hogy a társasház iratanyagát öt évre visszamenőleg átadja nekünk.
– A bírósági döntések után megkezdődhetett a társasház számára az érdemi munka?
– Nagy öröm volt, amikor végre a bírósági ítélet után lezárult egy olyan korszak, ami nem vitte előre a társasházat, csak amortizálta, így elkezdődhetett az igazi munka. Munka nemcsak az elhanyagolt épülettel volt, ami szinte „romokban” hevert, hanem a tulajdonosokat össze kellett kovácsolni, tudatni, hogy csak is összefogással lehet elérni a célokat. Közben csak hullottak a csontvázak a szekrényből. Például kiderült, a hulladékgazdálkodásnak több mint egymillióval tartozik a társasház, mivel nem fizetett a közös képviselő. Persze korábban úgy nyilatkozott, semmilyen tartozása nincs a társasháznak, pedig volt bőven. Mivel az új vezetés úgy látta, a társasház iszonyú rossz gazdasági helyzetben van, az intézőbizottsági munkát teljesen ingyen vállalta el.
– Azután csak elkezdődött a társasház éledezése, ma már látványos, úgymond szemmel látható az előrelépés. Mik voltak a legfontosabb teendők?
– Miután az anyagi helyzetünk megerősödött, apránként, lépésről lépésre, önerőből elkezdődöttek a felújítások. Megvalósult a két lépcsőház nem működő – félbetört, nem csukódó és működésképtelen – kapuajtóinak teljes felújítása. Két omladozó, balesetveszélyes erkély rekonstrukciója is megtörtént. Megvalósult a kapualjakban lévő két lámpatest mozgásérzékelősre való átépítése. Nem volt szükség vállalkozót hívni a munkák elvégzésére, a lakók, akiknek a szakképesítésük megvan (például valaki villanyszerelő, valaki kőműves) végezték a munkát. Mindkét lépcsőházban több helyen kicseréltük a főnyomó-vízcsöveket rövidebb-hosszabb szakaszokon, és az elöregedett hetvenéves eternit ejtőcsöveket. Elkészült az évek óta várt nagyobb projekt is, ami a két lépcsőház villamos hálózat vezetékcseréjét jelenti. Szabványosításnak megfelelően, biztonsági tűzvédelmi kapcsolók lettek kiépítve mindkét lépcsőházban. Erre nagy szüksége volt a társasháznak, mert a több mint hetvenéves vezetékek nem bírták már a terhelést a megváltozott igények miatt. Jelenleg az egyik lépcsőházban, a tizenegyes számúban van felújítás, ahol legalább húsz éve nem volt festés. Közös összefogással, szinte tégláig le kellett kaparni a falat, minden felület újra lett glettelve és már „csak” festésre vár. Emellett postaládákat helyeztünk fel, nagyon ráfért a csere erre a területre is. A munka itt nem áll meg, ha a lépcsőház-festéssel végzünk, ahogy engedi a társasház anyagi kerete, következik a másik lépcsőház belső tereinek a tisztasági festése.
– Mondhatni, magad uram, ha szolgád nincs alapon, a társasház tulajdonosai saját kezükbe vették sorsukat, és úgy látszik, igen jó úton járnak…
– Úgy tudnám összegezni az elmúlt két évet, hogy egy hosszú, rögös úton indultunk el, rengeteg akadállyal, problémával, adóssággal, és az útnak még koránt sincs vége. A társasház fejlődik, a tulajdonosok összefogásával, ami nélkülözhetetlen volt a változáshoz. Nemcsak az épület újul meg, és rendeződik a társasház anyagi helyzete, hanem a lakók is közelebb kerültek egymáshoz, lassan egy baráti társaság alakul ki. Már az is szóba került, ami korábban sohasem, hogy közösen bográcsozunk a közeljövőben.
Mi a fentiekből a tanulság: a kitartó munka, az összetartás csodákra képes. Például arra is, hogy egy társasház élete gyökeresen megváltozzon, és a romokból várat építhessenek.
Forrás: https://www.duol.hu/helyi-kozelet/2023/08/menesztett-kozos-kepviselo-majd-ujjaeledt-tarsashaz
